Hogy a lényeg ne vesszen el a pártok csatazajában

Szeretnék olyan világban élni, amely az egyetemes emberi értékekre alapoz, mindamellett mentes a korrupciótól és a pártpolitika csatazajától. Ez talán pátoszos naivitásnak tűnhet, de hinni mindenkinek kell valamiben... én az örök emberiben hiszek, meg abban, hogy aki a közélet színpadára áll, meg kell tanulnia felülkerekedni az egyéni érdekein.

Két dolog motoszkál bennem egy ideje, miattuk kezdek blogírásba.

Jó egy évtizede annak, hogy komolyan foglalkoztat Nógrád - főként Fülek és Losonc környékének - 20. századi története. Rá kellett azonban jönnöm az évek során, milyen kevés az olyan személyes hangvételű vallomás egy-egy korról, ami közelebb hozhatná a korabeli közgondolkodást, a döntéshozók dilemmáit, a kor apró titkait a kései utódoknak. Apu már a második polgármesteri ciklusát töltötte, mikor rájöttem, hogy naplót kellett volna vezetnem, megannyi apró helytörténeti morzsát, közéleti érdekességet  hagyhattam volna az utókorra feljegyzéseimben. Ahogy a Füleki Vármúzeum igazgatója lettem,  több érdekes személyiséget volt módom vendégül látni Füleken. Megfordult nálunk Štefan Hríb, a Týždeň szlovák folyóirat főszerkesztője, dr. Surján László - az Európai Parlament magyar alelnöke, Vujity Tvrtko magyarországi horvát tévés személyiség és Frank Löwy füleki magyar zsidó származású ausztrál üzletember is. Lett volna mit papírra vetni, megosztani. Minthogy nem tettem, mára az emlékezés folyamata lekerekítette és elhomályosította az átélteket...

Másrészt évek óta furdalja az oldalamat a közügyek alakulása, a jövő befolyásolhatósága is... Egy időben szkeptikus és elkeseredett voltam. Sodródtam. Legutóbb a pártpolitizálás felé is. De végiggondoltam a kényelmes pártháttér pozitív hozadékai mellett annak árnyoldalait is. Majd látva a szlovákiai magyar civil szféra erejét - amely a Kormányhivatal illetékes osztályán keresztül komolyan építgeti a tisztább közélet felé vezető utacskákat - arra jutottam, fontos, hogy a nógrádi régióban tevékenykedő értelmiségiként közügyekben civilként szólaljak meg, hogy közösségünk ne őrlődjön fel  pártjaink civakodásában, és ne süllyedjen az "úgy sem változtathatunk a világ során" akaratgyenge társadalmi nihilizmusába. Persze hazudnék, ha azt bizonygatnám, hogy a blogoszférába való belépésem nem függ össze azzal, hogy függetlenként indulok a novemberi megyei választásokon. De mostanság azt hiszem kevésbé ártalmas az "egyenes gerincre", ha az ember a blogtérbe lép be, mintha egy politikai pártba.

Ennyit első nekifutásra.