Nemecsek - Civil Nap után

Egyezzünk meg, hogy övön alul nem ütünk! De nem csak a képviselőjelöltek, hanem az őket önként szimpátiából, vagy tudatosan érdekből támogatók sem... már ha egy párton kívüli közlegény kérhet ilyet.

Mint ahogy azt 2010-ben a helyhatósági választásokkor már megtapasztaltuk városunkban, ha kampány van, akkor mindenki olyan eszközöket vet be – főleg az interneten – amilyeneket csak tud. Gondoljunk csak a Nové Fiľakovo akkori mocskolódásaira, melyek a választásokat követő hetekben hirtelen az egykori fórumellenfelek baráti közös vacsorázásává szelídültek. Ott voltam, tudom. Persze akkor is volt a helyzetnek némi furcsa pikantériája. Emlékszem például olyanra, hogy ugyanaz a személy, aki a facebook nyilvános felületén számonkérte rajtam, hogy a város – pontosabban polgármester apám – miért költ annyi pénzt a várra, magánüzenetben olyan szülinapi gratulációt küldött, hogy majd leestem a székről: hogy milyen ügyesen vezetem az intézményt, reméli, hogy az új polgármester is engem fog támogatni, további sikereket kíván stb. Ezekből az esetekből hamar megértettem, hogy nem minden arany ami fénylik, tehát nem minden sárdobálás mögött rejlik valódi ellenszenv. Ennek ellenére a saját megyei kampányom elején eldöntöttem, hogy másokat befeketíteni nem szeretnék, annak ellenére sem, hogy nyilvánvalóan erre ugrik a legtöbb szavazó.

Most viszont azt kellett megtapasztalnom, hogy lehet ezt másképp is csinálni. Agyonhallgatással. A megyei választási „küzdelem“ első nem hivatalos körében egy váratlan övön aluli ütést kaptam a múlt hétvégi Civil Nappal kapcsolatban. De térjünk inkább vissza időben a májusi várbéli MKP gulyásfőző versenyre. Előtte már tudni lehetett, hogy a két magyar párt – a Híd és az MKP – megegyezik a megyében, és a választások kapcsán országosan egyedülálló módon összefog. Ezen felbuzdulva meg is kerestem az illetékeseket azzal, hogy legyen ebből a hagyományos rendezvényből a két párt közös akciója, sőt kanyarítsunk mögé helyi civil összefogást. Akkor MKP oldalról azt a választ kaptam, hogy nem értik miről beszélek, de ez nem politikai rendezvény. Mindenesetre Berényi József országos pártelnök adta át a díjakat...

Minthogy azonban a helyi civil szervezetekben hidasok és emkápésok egyaránt tevékenykednek, gondoltunk egyet néhányan és elkezdtünk tervezgetni egy őszi civil rendezvényt. Hogy a pártszimpátiák és képviselőjelölti ambíciók minél kevesebb konfliktust okozzanak, a megválasztott előkészítő bizottságban arra jutottunk, hogy a Szülőföld Polgári Társulás fogja megpályázni a közös rendezvényhez szükséges pénz egy részét a városi civil alapból. Említett szervezetnek évek óta alelnöke vagyok. Egy idő után akarva-akaratlanul nálam futottak össze az előkészítés szálai. Tele is lett ezért a város vele – legalábbis a közélet „mindentudó“ vonulata – hogy egyes emkápésok szerint ez az én kampányrendezvényem lesz. Mindezt jó pletykaként néhány hidas is terjesztette. Persze nem erről volt szó, de ilyen a kisváros. A tervezésnél külön figyeltünk arra, hogy minden potenciális megyei jelölt – emkápés, hidas és független is - civilként nagyjából azonos teret kapjon a kerekasztal-beszélgetéseken. Szándékosan nem a Vármúzeum címéről és nem az én nevem alatt adtuk ki a sajtóközleményt. Rádiónyilatkozatokat is a polgári társulás elnöke adott. 

Erre most olvasom a gomorilap.sk cikkében, hogy mi szinte ott sem voltunk. Nekünk névtelen tömegként csak negatív jövőképünk van. Pedig a helyszínen megjelent újságíró a szavaimat is idézi. A cikk végén viszont az is kiderül, hogy a szerzőnek van ám saját favoritja. Egy emkápés megyei képviselő, akinek a nevét kétszer is leírja a cikkben. Természetesen el tudom képzelni azt is, hogy mindez véletlen. Nem is akarok bántani senkit. Mindenesetre a kiegyensúlyozott tájékoztatás szellemében nem bántam volna, hogy ha már neveket említünk egy ilyen érzékeny időszakban, akkor a háttérmunka nagyrészét elvégzők neve is kerüljön a szövegbe. Elég lett volna csupa kis betűkkel is, mint Nemecseknek a Pál utcai fiúkban. Ezzel 2:0 oda. Mi viszont továbbra is lovagiasak maradtunk.