Titkos fegyver és kultúra

Az agyonhallgatáson kívül a pletyka szintű választási kampány kihagyhatatlan titkos fegyvere a félretájékoztatás. Az „utcai hírügynökségen“ keresztül eljutott hozzám a következő összefüggéstelen szamárság. A füleki öregek némelyikével sikerült „jóakaróimnak“ elhitetni, ha rám szavaznak a megyei választásokon, azzal rosszat tesznek a helyi közösségnek, mert ha megválasztanak képviselőnek, felköltözöm Besztercebányára és itt hagyom a várat. A felém irányuló pozitív energiák ilyen fondorlatos kicsavarása csak komoly „utcai stratégától“ származhat, hiszen ezzel mindazok, akik elismerik eddigi eredményeimet, vezetői képességeimet, aggódva fogják mellőzni a nevem bejelölését, nehogy kereket oldjak. Szeretném ezért megkérni minden jószándékú támogatómat, hogy világosítsák fel – főként az idősebb generációba tartozó – ismerőseiket, hogy a pletykától eltérően eszemben sincs innen elmenni, a múzeumigazgatói és a képviselői poszt pedig nemhogy kizárják, de erősíthetik is egymást Fülek szempontjából.

Ma a megyei fenntartású kulturális intézményekről fogok írni. Három ilyen van a Losonci járásban, mindhárom a járási székhelyen működik. Egy múzeum, egy közművelődési intézet és egy könyvtár. A háromból kettőben volt szerencsém hosszab-rövidebb ideig dolgozni. Hat-hét évvel ezelőtt sem volt fenékig tejfel a helyzetük, de mára a megye a forráselvonásokkal szinte a műkődésképtelenségbe taszította őket. Az elmaradt reformok miatt költségvetéseik nagyrészét elviszik a bérek és a rájuk bízott épületek fenntartási költségei. A mintegy ötven (50!) losonci „kultúrmunkás“ rendezvényeire, ötleteire így alig marad pénz, tehát hiú remény abban bízni, hogy ilyen feltételek mellett az említett intézmények lépést tudnak tartani a korral, esetleg meg tudnak újulni. Másik olvasata ugyanennek, hogy mennyire igazságtalan az, hogy a sokkal nehezebb körülmények között gazdálkodó Fülek saját költségvetéséből tartja fel kulturális intézményeit, Losonc pedig ezzel szinte ajándékot kap a megyétől. Azt gondolom, hogy ezt az egyensúlyhiányt csak úgy lehet korrigálni, ha a megye teljesen újraértelmezi a kulturális intézmények támogatását illetve fenntartását.

Mindannyian tudjuk, hogy nyelvében él a nemzet. A Losonci járásban megválasztott öt képviselőből három magyar (MKP-s). Különösen felhábórító ezért, hogy nem sikerült odahatniuk, hogy járási intézményeink következetesebben alkalmazzák a kétnyelvűséget. Magyar szóval néhány délre „kihelyezett“ rendezvényen kívül csak akkor találkozhat a nógrádi palóc, ha szlovák-magyar nemzetközi rendezvényen vesz részt, melyen viszont nem a kisebbséggel, hanem pusztán a határon túli vendégekkel szembeni gesztus a két nyelv használata.

Forrás: www.eszakivarak.hu

Táncosként és együttesvezetőként is számos szép emléket őrzök a Nógrádi Nemzetközi Folklór Fesztiválról. Egyedülálló kezdeményezés a maga nemében, hiszen az államhatár két oldalán párhuzamosan zajlik, és azon kívül, hogy kölcsönösen be tudja mutatni a magyar és a szlovák kultúrát az itt élőknek, néhány éve még neves egzotikus együtteseket is el tudott hozni a régióba. Sajnos az elmúlt évek politikai és etnikai civakodásai meglehetősen visszasorvasztották. Egyeseknek Salgótarjánban és Losoncon nem tetszett, hogy a rendezvény túlzottan a határon átnyúló szlovák-szlovák kapcsolatokra épít. Vajon ugyanezeknek a megyei döntnököknek feltűnik-e, hogy saját határon átnyúló rendezvényeik mintegy 90%-a a magyar-magyar kapcsolati hálóra támaszkodik? Így biztosan nem lehet előre lépni a magyar-szlovák megbékélésben sem helyben a kisebbség és többség viszonyát illetően, sem a nemzetközi ügyek kérdésében. De erről majd később...