Halló, nagyuramék! A vidék, ahol büntetés élni, a szülőföldünk!

Komolyan büntetés lenne itt élni? Szerintem még nem. Viszont ha így haladunk, nemsokára az lehet. De hogy is jutottam a kérdés felvetéséhez? A héten a TA3 hírtelevízióban zajlottak a megyeelnökjelöltek vitái. Kedden vitáztak a mieink is tízen. Kezdem azzal, hogy a vita előtt az adó saját összeállítását közvetítette a megyénkről, ami a mi szempontunkból már eleve lehangoló volt. Besztercebánya megye e szerint csak az egykori bányavárosok múltjára büszke (Besztercebánya, Körmöcbánya, Selmecbánya stb.). Ipar a tévések szerint ma is csak Zólyomban és Podbrezován, idegenforgalom pedig szintén csak északon van. Elismerik, hogy a déli rész legjobb esetben is csak a gyorsforgalmi út megépítéséről szóló ígérgetést hallgathatja – magyarul álmodhat róla, hiszen a szükséges infrastruktúra még a megyeközpont környékén is csak nemrég épült ki. A legdélebbi valamire való települések és idegenforgalmi célpontok a rendező és tanácsadó csapata szerint Losonc és Kékkő, maximum Poltár az üvegipar miatt. A duális szakképzést – ahol az iskola és a partnervállalat együttesen járul hozzá a tanulók képzéséhez, akikkel a cég szakképzési tanulószerződést ír alá, majd a végzést követően alkalmazza is őket – csak Podbrezová és Žiar ismeri… Szóval a szlovák-magyar nyelvhatártól lejjebb már a fű sem nő. Tovább megyek. A film ezt követően bevallja, hogy a megyében hatalmasak a regionális különbségek: Zólyom/Besztercebánya és Poltár/Losonc életminősége összehasonlíthatatlan. Majd elkezdődik a vita, ahol a szerencsétlen sorsú déli járásokkal (Nagykürtös, Losonc, Poltár, Rimaszombat, Rőce) a jelöltek bőszen példálóznak, majd az i-re a pontot Kotleba teszi fel, aki nyíltan elmondja, hogy ezekben a járásokban a nagy szegénység, valamint a kialakult demográfiai és szociális helyzet miatt már szinte büntetés élni. Köszönjük szépen. Mindezekkel a megállapításokkal a vitázó urak igazán sokat segítettek rajtunk! De van-e kiút mindebből?

Szerintem van. Ha már a kampány során asztalra került a téma, nem szabad hagyni onnan lesöpörni. A járási képviseletnek elsősorban nem a helyi basáskodásra kell berendezkednie, főként nem a párt- és egyéni szponzorok kielégítésére, hanem a régió megyén belüli helyzetének javítására, az egyenlőtlenségek felszámolására, ha kell a pozitív diszkrimináció eszközeivel is. Ehhez az említett déli járásoknak össze kell fogniuk, nem csak etnikai, hanem mindenekelőtt regionális alapon. Meg kell továbbá szabadulniuk attól a politikai viselkedésmintától, hogy a déliek (magyarok) jó partnerekként dörgölődznek az északiakhoz, mert Zólyomban és Besztercebányán mindenki tudja, nekik elég, ha a helyi dolgokban szabad kezet kapnak. Mindez csak az állóvíz további poshasztásához elég. El kell érni, hogy visszakerüljünk a térképre. Nekünk is van múltunk, van természeti és kulturális örökségünk, hisz mi voltunk a bányavárosok védőbástyája. Kapjanak a megye idegenforgalmi marketingjében komoly helyet váraink és geoparkunk nevezetességei. Amikor pedig az ipari hagyományok megőrzéséről van szó, a helyi zománcipar és tűzhelygyártás is kapjon támogatást, az itteni gyárak mellé is rendeljenek infrastrukturális fejlesztést, egyezzenek meg a magyar diákok duális képzésbe való bekapcsolásáról. Mert ha az itteni ipar újra szárnyra kap, emelkedik a foglalkoztatottság, ezzel párhuzamosan nőnek az ingatlanárak. Emiatt az utóbbi időben ideáramló aszociális családoknak inkább el- mint ideköltözni lesz majd érdemes, beindulnak a természetes társadalmi folyamatok… Halló, nagyuramék! Itt is emberek élnek, becsületes adófizetők, még ha más is az anyanyelvük. A vidék, ahol egyes nagyvárosi politikusok szerint már-már büntetés élni, a mi szülőföldünk!