Komolyan
büntetés lenne itt élni? Szerintem még nem. Viszont ha így haladunk, nemsokára
az lehet. De hogy is jutottam a kérdés felvetéséhez? A héten a TA3 hírtelevízióban
zajlottak a megyeelnökjelöltek vitái. Kedden vitáztak a mieink is tízen. Kezdem azzal, hogy a vita
előtt az adó saját összeállítását közvetítette a megyénkről, ami a mi
szempontunkból már eleve lehangoló volt. Besztercebánya megye e szerint csak az
egykori bányavárosok múltjára büszke (Besztercebánya, Körmöcbánya, Selmecbánya
stb.).
Ipar a tévések szerint ma is csak Zólyomban és Podbrezován, idegenforgalom
pedig szintén csak északon van. Elismerik, hogy a déli rész legjobb esetben is csak
a gyorsforgalmi út megépítéséről szóló ígérgetést hallgathatja – magyarul
álmodhat róla, hiszen a szükséges infrastruktúra még a megyeközpont környékén
is csak nemrég épült ki. A legdélebbi valamire való települések és
idegenforgalmi célpontok a rendező és tanácsadó csapata szerint Losonc és Kékkő,
maximum Poltár az üvegipar miatt. A duális szakképzést – ahol az iskola és a
partnervállalat együttesen járul hozzá a tanulók képzéséhez, akikkel a cég
szakképzési tanulószerződést ír alá, majd a végzést követően alkalmazza is őket
– csak Podbrezová és Žiar ismeri… Szóval a szlovák-magyar nyelvhatártól lejjebb
már a fű sem nő. Tovább megyek. A film ezt követően bevallja, hogy a megyében
hatalmasak a regionális különbségek: Zólyom/Besztercebánya és Poltár/Losonc
életminősége összehasonlíthatatlan. Majd elkezdődik a vita, ahol a
szerencsétlen sorsú déli járásokkal (Nagykürtös, Losonc, Poltár, Rimaszombat, Rőce)
a jelöltek bőszen példálóznak, majd az i-re a pontot Kotleba teszi fel, aki nyíltan
elmondja, hogy ezekben a járásokban a nagy szegénység, valamint a kialakult
demográfiai és szociális helyzet miatt már szinte büntetés élni. Köszönjük
szépen. Mindezekkel a megállapításokkal a vitázó urak igazán sokat segítettek
rajtunk! De van-e kiút mindebből?
Szerintem
van. Ha már a kampány során asztalra került a téma, nem szabad hagyni onnan
lesöpörni. A járási képviseletnek elsősorban nem a helyi basáskodásra kell
berendezkednie, főként nem a párt- és egyéni szponzorok kielégítésére, hanem a
régió megyén belüli helyzetének javítására, az egyenlőtlenségek felszámolására,
ha kell a pozitív diszkrimináció eszközeivel is. Ehhez az említett déli
járásoknak össze kell fogniuk, nem csak etnikai, hanem mindenekelőtt regionális
alapon. Meg kell továbbá szabadulniuk attól a politikai viselkedésmintától,
hogy a déliek (magyarok) jó partnerekként dörgölődznek az északiakhoz, mert
Zólyomban és Besztercebányán mindenki tudja, nekik elég, ha a helyi dolgokban
szabad kezet kapnak. Mindez csak az állóvíz további poshasztásához elég. El
kell érni, hogy visszakerüljünk a térképre. Nekünk is van múltunk, van
természeti és kulturális örökségünk, hisz mi voltunk a bányavárosok
védőbástyája. Kapjanak a megye idegenforgalmi marketingjében komoly helyet
váraink és geoparkunk nevezetességei. Amikor pedig az ipari hagyományok
megőrzéséről van szó, a helyi zománcipar és tűzhelygyártás is kapjon
támogatást, az itteni gyárak mellé is rendeljenek infrastrukturális
fejlesztést, egyezzenek meg a magyar diákok duális képzésbe való
bekapcsolásáról. Mert ha az itteni ipar újra szárnyra kap, emelkedik a foglalkoztatottság,
ezzel párhuzamosan nőnek az ingatlanárak. Emiatt az utóbbi időben ideáramló
aszociális családoknak inkább el- mint ideköltözni lesz majd érdemes,
beindulnak a természetes társadalmi folyamatok… Halló, nagyuramék! Itt is
emberek élnek, becsületes adófizetők, még ha más is az anyanyelvük. A vidék,
ahol egyes nagyvárosi politikusok szerint már-már büntetés élni, a mi
szülőföldünk!
